Interjú Thierry Gourault-val (CEO)

A TotalEnergies-nél 1989 óta dolgozik. Franciaországban kezdte, majd kiépítette a töltőállomások hálózatát Csehszlovákiában, vezette a csapatot Koreában, és ma már a teljes közép-európai régiót irányítja. Thierry Gourault könnyedén, mégis tisztelettel beszél az útjáról és az őt körülvevő emberekről. „Hiszek a bizalom kultúrájában, a feladatok delegálásában és a felelősségvállalásban. Az ajtóm pedig mindig nyitva áll” – mondja.

A cikkből megtudhatja:

• mit tanult Thierry Gourault az Ázsiában, Franciaországban és Közép-Európában töltött évtizedek során
• hogyan néz ki szerinte a bizalom egy csapatban, és mi tesz valakit jó vezetővé
• melyik Milan Kundera-idézet maradt meg benne mélyen
• és milyen tanácsokat adna azoknak, akik most kezdik pályafutásukat a TotalEnergies-nél.

Emlékszik még az első pozíciójára a TotalEnergies-nél?

Természetesen. A Totalnál Franciaországban kezdtem, 1989. április 1-jén. Igen, bolondok napján – de nem volt tréfa, azóta is itt dolgozom. Már 35 éve. Akkor is a marketingrészlegen dolgoztam, de a vállalat akkoriban egészen más volt. Még jóval azelőtt, hogy a Total, a Fina és az Elf 1999-ben és 2000-ben egyesültek volna. A központ akkoriban Párizsban volt, az Auteuil nevű városrészben, a 16. kerületben – ami már önmagában is sokat elmond. Ha ismeri valaki Párizst, tudja, hogy ez a város egyik leginkább hagyományőrző és előkelő negyede.

Mi jelentette a fordulópontot a karrierjében?

A pályafutásomban az igazi fordulópontot az jelentette, amikor 1991-ben az első külföldi kiküldetésemre Prágába költöztem. Akkor kezdtük kiépíteni a helyi leányvállalatot az akkor még egységes Csehszlovákiában, és az én feladatom az volt, hogy felépítsem a töltőállomás- hálózatot. Egy teljesen új országgal és régióval találkoztam – és szó szerint beleszerettem. Csehországban ismertem meg ugyanis a feleségemet is.

Mik voltak a legnagyobb kihívások különböző régiókban, és miben különböznek ezek a közép-európai tapasztalatoktól?

A Franciaországon kívül karrierem nagy részét vagy Csehországban, Lengyelországban, Törökországban töltöttem, vagy Ázsiában – nagyjából tíz évet Dél-Koreában és Szingapúrban.

Hadd idézzem Milan Kunderát: „Közép-Európa egy olyan régió, ahol minimális területen találhatjuk meg a maximális sokszínűséget”.

A történelem, a kultúra... Amikor gyerek voltam Franciaországban, nem sokat tudtunk Európának erről a részéről. Ma pedig Prágát második otthonomnak tekintem.

Ön szerint manapság milyen tulajdonságok és készségek tesznek valakit jó vezetővé az
üzleti világban?

Fontos, hogy a vezető megossza csapatával a vízióját és céljait, így adva értelmet a mindennapi munkának. Ezt pedig olyan módon kell tennie, hogy mindenki biztonságban és megbecsülve érezze magát. Emellett elengedhetetlen a kíváncsiság és a nyitottság. Bár nem zárkózom el a menedzsment kézikönyvektől, én inkább szépirodalmat olvasok, különböző zenei műfajokat hallgatok, és szeretek utazni. És természetesen sok időt töltök a családommal is.

Hogyan támogatja a csapatát?

Építem azt a kultúrát, amiben hiszek: a bizalmat, a feladatok átruházását és a felelősségvállalást. Mindemellett mindig elérhető vagyok — figyelek, támogatok, és vezetőként igyekszem példát mutatni. Az ajtóm mindig nyitva áll.

Mi motiválja ennyi év után is a cégnél?

Az, ahogy a vállalat az évek során változott – és ezzel együtt a teljes környezetünk is. Amikor a 80-as években csatlakoztam, a cég kisebb volt, inkább francia orientációjú, és főként olajra meg gázra fókuszált. Ma viszont megújuló energiaforrásokba fektetünk be, és egy erős integrált energetikai részleget építünk a jövőre. Akkor még senki sem gondolta volna, hogy egyes töltőállomásaink egyszer kizárólag elektromos autók töltésére szolgálnak majd.

Melyik karrierje legbüszkébb pillanata?

A koreai kenőanyagokkal foglalkozó új közös vállalkozásunk elindítása 2008-ban. Már volt ott egy kis cégünk, de veszteséges volt. Sikerült meggyőznünk egy nagy helyi szereplőt, hogy egyesítsük a két vállalkozást. A versenytársakból partnerek lettek. Két éven belül piacvezetők lettünk, és az eredmények minden várakozást felülmúltak. Nagyszerű tapasztalat volt.

Tanult valamit a TotalEnergies-nél, amit korábban egyáltalán nem érzékelt vagy nem vett észre?

A közép-európai HUB-hoz való csatlakozásom előtt Kelet- és Dél-Európa – köztük Oroszország és Ukrajna – tartozott a felelősségi körömbe. Soha nem felejtem el a telefonhívást, amit az ukrajnai igazgatónktól kaptam 2022. február 24-én reggel 6 órakor. Azt mondta, hogy Kijevet támadás éri. Ez sokként ért. A mi generációnk úgy gondolta, hogy Európában ilyesmi soha többé nem történhet meg.

Melyik volt a legértékesebb munkahelyi vagy emberi tanács, amit a karrierje során kapott?

Őszintén szólva, a legértékesebb tanács az apósomtól érkezett: Mindig őrizd meg a személyes integritásodat, és légy kedves másokkal.

Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?

Légtornász szerettem volna lenni! Valószínűleg Cornel Wilde hatott rám a „A földkerekség legnagyobb show-ja” című filmben… Később, tizenhat–tizenhét éves koromban profi teniszező akartam lenni, de az nem tartott sokáig.

Ha ma valami egészen másba fogna, mi lenne az?

Valószínűleg barokk zenekart vezényelnék – vagy rockzenész lennék. Bár ha jobban belegondolok… lehet, hogy az ő életük sem olyan ragyogó, mint amilyennek kívülről tűnik.

Amikor 1989-ben csatlakoztam a Totalhoz, kaptam egy másik ajánlatot is: pénzügyi ellenőrként dolgozhattam volna Renzo Piano párizsi építészirodájában. Ha akkor azt az utat választom, az életem valószínűleg teljesen másképp alakult volna.

Van valami, ami a mai napig meg tudja lepni a munkájában?

A mai napig meglep, milyen gyakoriak a változások és kihívások ebben az iparágban. Ahhoz, hogy rugalmasak és alkalmazkodóképesek maradjunk, meg kell őriznünk a TotalEnergies egyik alapértékét: a felfedező, úttörő szellemiséget.

Hogyan töltődik fel munkaidőn kívül?

Ahogy már említettem, sok minden érdekel – irodalom, zene, filmek, sport, utazás. Szívesen töltök időt a feleségemmel és a két lányommal. Fontos számomra, hogy a magánéletem valóban magán maradjon. Meggyőződésem, hogy a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly kulcsfontosságú.

Ha csak egy dolgot tanácsolhatna az új TotalEnergies-es kollégáknak, mi lenne az?

Szánjanak időt arra, hogy megértsék a cég stratégiáját és céljait. Ha pedig egyszer nemzetközi karrierre vágynak, nagy segítség lesz, ha megtanulnak franciául.

Volt a cégnél valaki, aki különösen nagy hatással volt Önre vagy inspirálta Önt?

Megemlíteném Alain Gremillet-t, aki pályafutásom kezdetén volt a főnököm. Ő volt a kőolaj- és gázipar élő enciklopédiája – ismerte a piacokat, a versenyt és a trendeket világszerte. Irodája tele volt iratkupacokkal, amelyek mögött alig lehetett látni. Ő küldött először Prágába, és az ő segítségével kaptam meg az első ügyvezetői pozíciómat Lengyelországban. Az idősebb generációhoz tartozott, amely „lemaradt” az e-mailek koráról – az asszisztense kinyomtatta neki az összes e-mailt, ő pedig diktálta a választ, amit az asszisztens visszaírt. Ugyanakkor nagyon kíváncsi volt és szerette a művészetet.

Egy szóval vagy egy mondattal hogyan jellemezné a közép-európai csapatot?

Szakértelemmel és elkötelezettséggel teli csapat, amely már készen áll a továbblépésre. Minden adottsága megvan hozzá.

Köszönöm a beszélgetést!